AE FŐOLDAL AE KÉPZÉS AE JÁTÉKMESTER KÉPZÉS AE modul – TESTKÉP JÁTÉKOSOKNAK JÁTÉKMESTEREK (A-O) ANDRÁSI BETTY HU BERECZ ORSOLYA HU GÁTI ANNAMÁRIA HU GYÜRÜ ILDIKÓ HU FEHÉR CECíLIA LIA HU JAKABFI ZSUZSANNA UK JANCSÁRIK IRÉNKE HU LANDGRAF ARNOLD HU LÁZÁR ILDIKÓ HU LENGYEL PÉTER HU NAGY ILDIKÓ HU NÉMETH MONA HU OFELLA JÓZSEF (Béci) HU OFELLA-RAJNAI PIROSKA (Pirtyó) HU JÁTÉKMESTEREK (O-ZS) RAJ-ILLÉS ANITA RÓNAI KATALIN HU STANCSICS KLAUDIA HU SULLER KRISZTINA HU SZENNYAI NÓRA SZMILEK REBEKA TÓTH BERNADETT VÁRDAI GABRIELLA RO ZSUKK ANNAMÁRIA HU SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY A JÁTÉK NEVÉNEK TÖRTÉNETE AE FŐOLDAL AE KÉPZÉS AE JÁTÉKMESTER KÉPZÉS AE modul – TESTKÉP JÁTÉKOSOKNAK JÁTÉKMESTEREK (A-O) ANDRÁSI BETTY HU BERECZ ORSOLYA HU GÁTI ANNAMÁRIA HU GYÜRÜ ILDIKÓ HU FEHÉR CECíLIA LIA HU JAKABFI ZSUZSANNA UK JANCSÁRIK IRÉNKE HU LANDGRAF ARNOLD HU LÁZÁR ILDIKÓ HU LENGYEL PÉTER HU NAGY ILDIKÓ HU NÉMETH MONA HU OFELLA JÓZSEF (Béci) HU OFELLA-RAJNAI PIROSKA (Pirtyó) HU JÁTÉKMESTEREK (O-ZS) RAJ-ILLÉS ANITA RÓNAI KATALIN HU STANCSICS KLAUDIA HU SULLER KRISZTINA HU SZENNYAI NÓRA SZMILEK REBEKA TÓTH BERNADETT VÁRDAI GABRIELLA RO ZSUKK ANNAMÁRIA HU SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY A JÁTÉK NEVÉNEK TÖRTÉNETE “Van egy zsigeri bekötöttségünk az univerzumba. Nekem ez a veleszületett: ez csatornám nem zárult be. Ezt tudom megmutatni. Ezt tudom átadni. Magadat, magadnak fedezheted fel.” Világ életemben vonzott a varázslat. Az emberfeletti, a megmagyarázhatatlan, a csoda. Ennek két csúcspontja volt, az egyik a karácsonyi csodaváró várakozás, a másik a bűvészet. De aztán, hogy felnőttem, minden “elromlott”. De legalábbis átalakult. A bűvészetről ma már tudom, hogy illúzió. A karácsony pedig akkor van – ahogy édesapám mindig mondta minden ünnep kapcsán -, ha csináljuk. Ebben az állandó, poszt-gyermeki vágyakozásban-várakozásban ismertem meg Laurát. Egy Facebook posztban hivatkozott a képességeire egy közös ismerősünk, amit én – ki más? – azonnal teszteltem is. A feladata annyi volt, hogy ismeretlenül is az adott kommentelőről mondja el, hogy mit tud róla. Nos, nem csak a horoszkópokra jellemző általánosságok szintjén talált be, hanem végül is: teljesen. Elkezdtünk beszélgetni, és hát találkoznunk kellett. A találkozót megelőzte egy csomó csetelés, egy másfél órás telefonbeszélgetés, majd a találkozó a tervezett két óra helyyett három és fél lett – és ki tudja, meddig tartott volna, ha Laura párja nem aznap ünnepli a szülinapját. Így hát illendő volt búcsút vennem. De mit is csinál Laura? Túlérzékenységgel született, de nem valamiféle ételallergiára kell itt gondolni! Elmondása szerint: „Érzem és értelmezni is tudom az energiákat. Amikor valakivel dolgozom, mezőből dolgozom.” Biztos felmerül a kérdés, hogy ezt hogyan kell érteni. Nos, a válasz tudományosnak ezoterikus, spirituálisnak kicsit racionálisabb. A kulcs a morfogenetikus mező témaköre, amelyet többféleképpen is hivatkozik a (szak)irodalom. Például kollektív tudat, asztrál fény, információs tudatmező. Létezését állítólag kvantumfizikai kísérletekkel is sikerült bizonyítani. A lényeg, hogy van körülöttünk egy információs mező, amit azért nem tudunk elolvasni, mert nem ezen képességeinket fejlesztjük. Sokkal inkább a lexikális jellegű tudásokra fektetünk hangsúlyt, nem ezen finom energiák megértésére. De ezen információs mezőinkkel ugyanúgy hatunk dolgokra és terekre. Laura képességének kézzelfoghatóbbá tételére létrehozott egy önismereti játékot – melynek szintén van egy információs mezeje -, és a játékosok és a játék mezői összeadódnak. És ebből lesz a “varázslat”. Eddig még lehetne arról szó, hogy ez nem más, mint egy “gameifikált pszichológia”, de aztán Laurát EEG-re tették… “Megpróbálták megnézni az agyi aktivitásom, feltettek egy EEG fejpántot, és minden alkalommal, amikor elindították a mérést, a gép lefagyott.” Na most, ha mindehhez hozzátesszük, hogy a játékban 927 darab kártya van, nem csoda, hogy a közel ezer levezetett játék során soha nem volt két egyforma. Mondjuk szerintem nem is lesz, azaz, ha meg is történne, hogy két ember ugyanolyan kártyákat húz ugyanolyan sorrendben, akkor is: az én életemben ugyanaz a dolog teljesen mást jelenthet, mint a tiédben. A játék neve: Atlantisz emlékezete – a lélek játékaLaura szemlélete szerint az ember egy rendszer, melynek részei a transzgenerációs öröklések. Mintha a DNS tárolna egy emléket, egy infót, amiről tudatosan nincs tudomásunk. Ezt hívjuk zsigeri emléknek. Ami lehet reinkarnációs, csecsemőkori, transzgenerációs, vagy akár csak tudatosan tárolt emlék is. Tulajdonképpen bármi, ami emlék. Nem véletlen a zsigeri reakció, zsigeri érzés kifejezés sem. Sokszor valakiről már az előtt “eldöntjük”, hogy szimpatikus-e nekünk, hogy egyáltalán megszólalt. “Amikor létrehoztam a játékot, azt éreztem, hogy Atlantiszi energiák vesznek körbe. Legalábbis a mai címkék szerint így hívhatjuk, mivel Atlantiszhoz kapcsoljuk az emberi aranykort, amikor még egységélmény volt és a természetre voltunk felfűzve. Szerintem egy univerzális kegyből kaptam hozzá egy erőt, egy energia mezőt, egy beavatást. … Ha a tranzakció analízis szempontjából nézzük, ez az az autonómia, amikor helikopter nézetből látjuk az életünket. A lényeg, hogy abból, ahonnan érkeztél, el tudj jutni az egység és szeretet állapotában. Ettől nyilván messze vannak a napi feszültségekkel és harcokkal teli hétköznapok. Másként mondva, az a cél, hogy az elakadásból erőforrást csináljunk. Van tehát a játékban egyfajta transzformációs igyekezet is. ” Az én Atlantiszom Megrögzött materialistaként, mégis, néhány nagyon pozitív önismereti tapasztalással a hátam mögött, kellő szkepticizmussal, ugyanakkor, a lelki állapotomhoz mérten nagyfokú várakozással és nyitottsággal vágtam bele a játékba. De még mielőtt elkezdtük, csak úgy próbaként kihúztam egy kártyát a gátló tényezők pakliból. Erős kezdet volt. A kártya neve: Halálfélelem. Az első, amit Laura kérdezett, hogy tudok-e pihenni? A másik a családi történelemre vonatkozott. Meglátása szerint “a halál sokszor egy mozdulatlan dologként él bennünk” – látott már olyat, hogy egy hiperaktivitás, egy túlfeszített tempó mögött volt egy halállal összefüggő múltbéli esemény. Jelölheti azt is, hogy valaminek a végetérésétől félünk, hogy valami hamarabb ér véget – nem feltétlen biológiai vagy fizikai értelemben -, mint szeretnénk. Nos, nyilván, véletlenül, az jutott eszembe, hogy az idő végétől lehet, hogy félek, ami nálam úgy manifesztálódik, ahogy a mondás is tartja: az a legnagyobb baj, hogy azt hiszed, hogy van időd. Innen aztán belecsaptunk.Túl kitárulkozó nem szeretnék lenni, elvégre az én sorsom, az én életem, az én dolgom – ha pedig Laura rendszere és állításai igazak, egyszer úgyis “le tudja majd mindenki tölteni” a kollektív mezőből az én történetem is. Addig is, részleteiben hadd maradjon meg nekem, ami ott történt. Néhány érdekes dolgot azonban szívesen elmesélek. Elaprózódás és túlzott felelősségAz első lépésben húztam egy kártyát, mely az utamról szólt. A
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
